Az  első latin-amerikai és az első jezsuita pápa 1936. december 17-én  született Buenos Airesben, olasz bevándorló munkáscsaládban. Vegyésznek  készült, de végül a papi hivatást választotta. A szeminárium elvégzése  után, 1958-ban belépett a jezsuita rendbe. A filozófiai doktorátus  megszerzése után irodalmat, pszichológiát és filozófiát tanított,  1969-ben szentelték pappá. 
A kiváló vezetési képességekkel megáldott  Bergoglio 1973-tól hat évig a rend tartományfőnöke, 1980-tól annak a  szemináriumnak a rektora volt, amelyben végzett, doktori értekezését  Németországban készítette el. 1998-ban lett Buenos Aires érseke,  2001-ben nevezte ki bíborossá II. János Pál pápa, három vatikáni  kongregációnak is tagja, 2005 óta az Argentin Püspöki Konferencia  elnöke. A lengyel pápa halála után tartott konklávén a kiszivárgott  hírek szerint ő volt Joseph Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek  pápa legnagyobb vetélytársa, s állítólag a szoros negyedik forduló után  maga kérte, hogy támogatói ne rá szavazzanak.
 Bergoglio  konzervatív teológiai nézeteket vall, elutasítja az abortuszt, a  fogamzásgátlást, az azonos neműek házasságát és az eutanáziát.  Ugyanakkor küzd a társadalmi igazságtalanságok ellen, határozottan kiáll  a szegények mellett, ami különösen népszerűvé tette a válságok sújtotta  Argentínában, együttérzést mutat az AIDS-betegekkel és megrótta azokat a  papokat, akik nem voltak hajlandóak megkeresztelni a házasságon kívül  született gyermekeket. Az evilági dolgokat elutasítja, érsekként sem  volt autója, inkább a tömegközlekedést használta, nem volt hajlandó  beköltözni a fényűző főpapi rezidenciába, s állítólag még ételeit is  maga készíti. 
A Latin-Amerikában született felszabadítási teológiától  (amely szerint az egyháznak Jézus tanítását követve politikailag is a  szegények oldalára kell állnia) távolságot tart, de közel áll a  Comunione e Liberazione lelkiségi mozgalomhoz. Személye hidat képez a  harmadik világhoz: olasz származású argentin, aki Németországban tanult,  jezsuitaként pedig egy nemzetek fölötti regionális közösség tagja. Az  egyházat megrázó botrányokban érintetlen, s mind a konzervatív, mind a  mérsékeltek tisztelik intelligenciáját, szerénységét és lelkipásztori  munkáját. 
Megválasztása jelzi, hogy az egyház nagyobb súlyt helyez az  Európán kívüli világra, ahol immár a katolikusok többsége - egyedül  Latin-Amerikában 42 százalékuk - él.